A devizahiteles probléma gyökere(i)

A tünet, amitől szenvedsz, tehát főleg az, hogy a havi törlesztő részleted a duplájára nőtt és ha ma kiszámolja Neked a bank hogy ma mennyi a tőke tartozásod, kiderül, hogy 20%-kal több, mint amikor felvetted a kölcsönt.

Vagyis felvettél 10 millió Forint kölcsönt 6-7 éve, fizeted az az egyre emelkedő törlesztőrészleteket és ma tartozol úgy 12 millióval.

Nem kell jogásznak vagy közgazdásznak lenni ahhoz, hogy az ember megsejtse, itt VALAMI BŰZLIK. És ha ez Neked rossz, valakinek jó kell hogy legyen...

Hát persze hogy a banknak jó. Kitalálták a soha vissza nem fizethető kölcsönt. Ha ez így megy tovább, még feljebb megy a részlet és tovább nő a tartozásod a végtelenségig. 

A furcsaság az, hogy ha nem tudsz tovább fizetni, bedől a kölcsön, racionálisan már a banknak sem jó. Érdeke volna hogy megállapodjon Veled valami ésszerű változtatásban, de én ennek nem látom a szándékát. MÉG NEM.

A törlesztő részleted két dologtól nőtt meg. A növekedés nagyjából 40%-át a deviza árfolyam növekedése okozta, 60%-át viszont a kamat és a kezelési költség egyoldalú és jogtalan felemelése.

Ha olvastad az előző bejegyzéseket, már tudod hogy a Te hiteled nem devizahitel, mert nem kaptál devizát és nem is abban fizeted a törlesztést. Az, hogy a tartozásodat a bank devizában tartja nyilván, az megváltoztatható, simán, egyszerűen és gond nélkül. Tudomásom szerint ezt a bankok nem ajánlották fel senkinek. Egyébként ha áttérnénk Forint alapra, a kérdés az volna, milyen árfolyamon számoljuk át a tartozásod Forintra. A logika szerint ez az árfolyam nem lehet más mint az, amikor Neked a kölcsön felvételekor a kiutalt Forint kölcsön tőke összeget átváltották CHF-re vagy más devizára. Minden más árfolyam alkalmazása azt jelenti hogy Neked tőke veszteséged keletkezik, mert több Forintot kell visszafizetned, mint amennyit kaptál, a banknak meg tőke nyeresége, mert több Forintot kap vissza, mint amennyit adott.

Ezért volt a bankoknak jó üzlet a végtörlesztés, mert ott 180 Ft/ CHF árfolyamon számolták a tartozásokat.

A kamat és a kezelési költség emelése jogtalanul történt. Kezdem azzal, hogy a kezelési költség, mint a kölcsönnél megfizetendő díj kizárólag Magyarországon létezik. A meghatározása, vagyis hogy a tőke százalékában meghatározott összeg, amit a bank éves szinten határoz meg és felosztja a törlesztőrészletekre, no ez pont ugyanaz, mint a kamat kiszámításának a meghatározása. Vagyis a magyarországi banki gyakorlat szerint két kamat van, az egyiket KAMAT-nak hívják, a másikat KEZELÉSI KÖLTSÉG-nek.

Érdekes hogy civilizált helyeken a betéti és a hitelkamat különbsége a bankoknál beállt 2%  körül és ebből a bankok meg tudtak élni.

A kamatszint Magyarországon a rendszerváltás óta sokkal magasabb volt mint a normális, Európában megszokott 2-3%. Nálunk volt bőven 10% fölötti jegybanki alapkamat, ami extrém magas érték, ennek az okaiba itt nem akarok belemenni, de a magasan tartott infláció ezzel szorosan összefügg.

Tehát Magyarországon kialakult egy olyan helyzet, hogy extrém magas Forint kamatszinten senki nem akart kölcsönöket felvenni, a pénzét meg bankbetétbe tette, mert ekkora betéti kamatok Európában sehol nem kapott.

Erre kitalálták hogy az ott heverő bőséges Forintból adnak deviza nyilvántartású kölcsönt, mert a devizához sokkal alacsonyabb kamat tartozik. És lőn világosság, kialakult az a speciális magyar kölcsönfajta, amit Forint forrásból Forintban folyósítanak és a folyósítás napján érvényes devizaárfolyamon valamilyen devizára, jellemzően CHF-re vagy EUR-ra váltanak át és utána abban tartják nyilván. Aztán Forintban is kell visszafizetni.

Külön csavar a történetben, hogy a banknál 3 árfolyam van, a deviza vételi, amelyen a bank devizát vesz, a közép árfolyam és az eladási árfolyam, amelyiken a devizát eladja.

A bank a devizában nyilvántartott tőke forintra váltásánál eladási árfolyamot használ, amiből a számítás szerint Forintban magasabb összeg adódik. Amikor az adós által Forintban befizetett törlesztést átváltja devizára, akkor deviza vételi árfolyamot használ, mert ez azt eredményezi, hogy az ügyfélnek több forintot kell adnia a devizáért mint közép vagy eladási árfolyam esetén.

Vagyis minden egyes törlesztéskor a bank megkeresi a vételi- eladási árfolyam különbözetet, az úgynevezett árfolyam rést. Kezdetben ez 1% körül volt a bankoknál, aztán szép csendben 5%-ra emelték fel, jó szokásuk szerint egyoldalúan, és azt mint már tudjuk, nem illik. Egyszerűen szólva a bank egy 100 ezres törlesztőrészlet beérkezése és átváltása esetén az árfolyamrésből keres 5000 Forintot, csak úgy.

Összefoglalva tehát változott az árfolyam, emelték egyoldalúan a kamatot és a kezelési költséget és az árfolyamrést. Minderre a bankárok azt mondják, ez így jó, mert a szerződés szerint ezt meg lehetett tenni.

Hát NEM, NEM és NEM.