A devizában nyilvántartott valami felszámolása

Feleim!

Mi a megoldás iránya?

A józan paraszti észt kell elővenni és megnézni, hol vesz fel a joggal párhuzamos irányt?

Miért írta alá az adós a deviza alapúnak nevezett kölcsönt a Forint kölcsön helyett?

1. Azért, mert egy bankba ment be kölcsönért.(nem szatócshoz vagy uzsoráshoz) A bankok egészen addig tisztességes, hozzáértő cég hírében álltak. Kölcsönt kért, amiről egész addigi életében azt tapasztalta, hogy ő kéri, a bank megvizsgálja a jövedelmét és a fedezetét, minősítik. Lesz egy meghatározott részlet egy meghatározott futamidőre, és a végére elfogy a kölcsön. Ilyen már volt neki, felvette, visszafizette. TELJES JOGGAL FELTÉTELEZHETTE, HOGY MOST IS ILYET KAP, MIVEL A SZERZŐDÉS NEVE ÉS A LÉTREJÖVETEL KÖRÜLMÉNYEI UGYANAZOK VOLTAK!

2. Azért, mert a banki kalkulátor programmal kiszámolták neki hogy pl 10 millió Ft törlesztője deviza alapon 80 ezer, Ft alapon 130 ezer Ft. Ebből adódik, hogy ez a 240 hónap futamidővel szorozva 19.2 millió teljes fizetendővel szemben 31.2 milliót jelent. 

Ez 12 millió Ft különbség, ez elég nyomós érv, nemdebár?

Olyannyira, hogy sokan a futó Ft hiteleiket kiváltották devizásra, mert ők is szerettek volna kevesebbet fizetni. A bankok és a közvetítők marketing gépezete milliárdokat költött reklámdíj és értékesítési jutalék formában arra, hogy mindenkihez eljusson az információ. Folyt a televízióból, a sajtóból és ezt mondták pénzügyi tanácsadók is. Ennek meg is lett az eredménye. 

3. SENKI nem beszélt arról, hogy a szerződésekben 2 sorban megemlített árfolyamkockázat mit jelent, mit okoz. A CHF árfolyam alakulását max 5 évre visszamenőleg mutogatták. Az óvatosabb ügyfelek firtató kérdéseire azt kellett válaszolni, hogy max 5-10 %-kal mehet a törlesztő részlet fel(vagy le). Meg hamarosan Euró lesz nálunk is, ebből nem lehet baj. Akarja ezt az alacsony törlesztőt, vagy tényleg hülyének tetszik lenni és Forintost kér?

Egyértelmű nyomást fejtettek ki a hitelfelvevőkre, hogy devizásat válasszanak. Több pénzintézet a scoring egyéb feltételein is lazított, nem firtatták a jövedelem mértékét azzal a szöveggel, hogy a magyar ember úgyis többet keres, mint amennyiről papírt tud mutatni. Volt olyan is, hogy egyáltalán nem néztek jövedelmet. A fedezeteket sem nézegették nagyítóval, arra biztatták az értékbecslőket, hogy nem kell szőrözni. 2006-ban Dr Róna Pétert egy tv vitában Patai Mihály és Surányi György képletesen lehülyézte, mert Róna professzor azt találta mondani, hogy ebből nagy baj lesz, ez hibás koncepció és hibás termék, nem szabad elterjeszteni. Elhallgatták a szomszédos országok híreit, az osztrák tilalmat, a svájci nemzeti bank elnökének az MNB elnökéhez intézett írásbeli figyelmeztetését. Miért is? 

3. No, ebből együttesen lett a hatalmas kihelyezés, Király Júliával szólva a túlhitelezés. Az egyén szintjén is, meg a társadalom szintjén is. A kérdés, ki lehet a felelős? Az adós, aki annyi kölcsönt vesz fel, amennyit ad neki a bank? Vagy a bankrendszer, aki csak azt tartotta szem előtt, hogy deviza alapút kihelyezni a lehető legtöbbet.  Vajon azért, mert ez a bankoknak rossz volt? Ugyan, kérem.

4. Ez egy országos méretű megtévesztés, szélhámosság volt, amit a pénzügyi körök indítottak be, tudva azt hogy a CHF és a többi deviza hamar el fog szállni a Forinttal szemben. Azt hogy a politika és a bankok felügyeleti szervei, a PSZÁF és az MNB miért vállalt cinkosságot? Azért, mert a hitelezéssel vásárlóerő teremtődött, ami a gazdasági növekedés látszatát keltette, pedig a valóságban csak egy hitel lufit fújtak jó nagyra, aminek meg tudhatóan az a természete, hogy egyszer csak kipukkad. 

5. Mivel támadható az adós szintjéről ez a tökéletesnek látszó szélhámosság? Azzal, hogy indokolatlanul vételi és eladási árfolyammal számolt a bank, már nem. Azzal, hogy többször egyoldalúan felemelték a kamatot és a fedőneves kamatként működő kezelési költséget, már nem. Ezt a Kúria és a kormány elintézte, mondván hogy az ezekből felszámított többletköltségeket a bankoknak ki kell számolni és vissza kell adni, mert tisztességtelen. Csak ez volt a tisztességtelen vagy a megtévesztő? 

Dehogyis, kérem!

A Kúria 2/2014 PJE határozata kimondja:

Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen. 

A Ptk általánosan előírja a szerződésekre vonatkozóan, hogy a szerződésnek a felek közös, egybehangzó akaratát kell tükröznie.

EZT AKARTA AZ ADÓS? FRÁSZT!!! 

Megtévesztő volt a "kölcsön" megnevezés, mert ezzel azt sugallták, hogy ez ugyanolyan, mint amit ő Forint kölcsönként már ismer.

Megtévesztő volt a tény, hogy a bank a jövedelem és a fedezet oldal vizsgálata után odaadta neki a tőkét. Pedig a pénzügyi körök tisztában voltak vele, hogy az árfolyamsáv eltörlésével milyen mértékben nőhet a CHF árfolyam. A bankok tisztában voltak a duplára növekvő törlesztő részlet és tőke bekövetkezésével, legfeljebb a pontos időintervallum volt némiképp bizonytalan.

Ennek a kockázatnak a feltárása akkor lett volna megfelelő, ha szó szerint beírják a szerződésbe hogy bekövetkezhet a részletek és a tőke 100%-os vagy nagyobb arányú megnövekedése.

NEM ÍRTÁK BELE! Azért nem, mert akkor az adós igen nagy valószínűséggel NEM VÁLASZTJA EZT A TERMÉKET!

A kockázat megfelelő kezelése banküzemi oldalról úgy lett volna megfelelő, ha a havi részletet nem engedik a jövedelem 15%-a fölé, a tőkét pedig a fedezet ingatlan értékének a 30-40 %-a fölé. 

Ha ez így történt volna, a hitelek száma töredéke volna a mainak és az átlagos összeg is sokkal kevesebb lenne.

Tehát a támadás lényege: 

A szerződés NEM az adós akaratát tükrözi, mert a termék lényeges és fontos tulajdonságait a bank elhallgatta illetve az adóst ezen lényeges tulajdonságok tekintetében megtévesztette.

Az árfolyam kockázatot a szakértőnek minősíthető bank nem tárta fel, nem értelmezte, hatását nem mutatta be, így a laikus adóst egy helytelen döntés meghozatalára bírta rá, egyszerűbben szólva becsapta. Súlyosbító tényező, hogy az elhallgatott hatások és jelenségek a BANKNAK kifejezett gazdasági ELŐNYT idéztek elő, az ADÓSNAK viszont kezelhetetlen HÁTRÁNYT okoztak. Ez is határozottan valószínűsíti a SZÁNDÉKOSSÁGOT a bank részéről.

Ugyanígy az is a szándékosság mellett szól, hogy a bankok nem viselkedtek partnerként, az árfolyam emelkedésével járó többlet terhet folyamatosan teljes mértékben ráterhelték az adósokra.

Emiatt felmerül az adósok részéről a szerződés teljesítésének a LEHETETLENSÉGE. 

Kérdés ugyanis, hogy kötelezhető-e bármelyik adós a dupla vagy nagyobb törlesztés megfizetésére, ha a fizetése nem nőtt? És ha a bank valószínűsíthette, hogy a részlet nőni fog, a fizetés meg nem, akkor miért adott akkora összegű tőkét és miért engedélyezte a törlesztés szerződéskori mértékét.

Tehát, Feleim, a kulcsszavak:  akarati hiba, elégtelen tájékoztatás, elégtelen kockázatfeltárás, elégtelen kockázatkezelés, vérmesebbeknek megtévesztés, csalás.

Egy jó ügyvéd egy jól szerkesztett keresettel mindezek alapján el tudja érni a semmisséget minimum a deviza elszámolás, de lehet hogy a teljes szerződés tekintetében.

Ez a jelenlegi adósmentő törvény alatt is működik.

Léteznek olyan ügyvédek, akik kidolgozták az ezen alapokon nyugvó kereseteket.

Tóth Sándor

Díjmentes konzultáció igényelhető: devizahitelfelszamolas@gmail.com          20/ 9473 626  

A devizahiteles megoldás csődje

Feleim,

kiterítették a kártyákat, Rogán úr kinyilatkoztatta a kormány nevében, mi a nagy terv vége a devizahitelesekkel. Akarjátok tudni?

A kiskorúakat küldjétek ki a szobából, mert ha elolvassátok, szerintem el fog röppenni néhány ollyan veretes magyar cifrálkodás, amit nem az angolkisasszonyoknál szedtetek össze. No.

Tanulmányi mintának vegyünk alapul egy 10 milliós tőkéjű, 20 év futamidejű kölcsönt, amelyet 2007-ben vett fel az adós.

1. Mit is akart a hitelfelvevő állampolgár?

Kért valamilyen célra 10 millió forint kölcsönt a bankjától. Akkor kérelme alapján, jövedelem és fedezet oldali vizsgálat után kapott 10 millió Forintot. A vele aláíratott, kölcsönszerződésnek nevezett és közjegyzői okiratban megerősített szerződése viszont már arról szólt, hogy ennek megfelelő összegű devizát kapott. (ami nem igaz, sohasem látta a devizát) És hogy havi 80 ezer Forintot fog fizetni 240 hónapig, ami úgy jön ki hogy egy deviza értéket fognak szorozni az árfolyammal. Ezt megmondták neki, meg azt is, hogy ez így deviza alapú kölcsön, és ezért csak 80 ezer a törlesztő, mert Forint alapon ez 120 ezer Ft lenne.

Az adós szerződéses akarata tehát az volt, hogy kap a banktól kölcsön 10 millió Ft-ot és erre a kölcsönre 80 ezer Ft X 240 hónap, vagyis 19.2 milliót fog visszafizetni összesen. Forintban.

2. A beetetés

Mivel Magyarországon a lakossági szegmensben addig csak olyan kölcsön volt forgalomban, aminél a részletek fizetése a tőke csökkenését eredményezi és a részlet nem változik, a laikus adós nyugodtan feltételezte, hogy ez is olyan. Volt olyan óvatos ügyfél, aki esetleg megkérdezte a bankot vagy a pénzügyi közvetítőt, hogy mi is az a devizakockázat amit megemlítenek valahol a szerződésben? Akkor erre a válasz az volt, hogy a deviza esetleg 5 %-kal emelkedhet a Forinthoz képest, ezért a törlesztő részlet is emelkedhet 5 %-kal, tehát a 80 ezerből 84 is lehet. De inkább csökkenni fog. Bizonyítékok vannak rá, hogy erre oktatták a banki alkalmazottakat és a külsős közvetítőket is, hogy ezt kell mondani. A PSZÁF által kiadott, hitelfelvevőknek szánt ismeretterjesztő kiadvány is azt tartalmazta szó szerint, hogy itt az árfolyam változás a svájci jegybanki alapkamat szerint történhet, az meg stabil. Több kiadott banki marketing anyag tartalmazta a CHF árfolyamgörbéjének az ábráját is-5 évre visszamenőleg. Ebből is csak minimális árfolyam emelkedés látszott. Mentek a TV és egyéb reklámkampányok a devizakölcsön népszerűsítésére százmilliókért, sokan kiváltották a Forint alapú meglévő kölcsönüket. Sokan az igényelt kölcsönösszeget Forint alapon nem is kaphatták meg, mert annak a részlete a jövedelmükbe nem fért bele. 

Bezzeg, ha devizásat kért! Az adósminősítés olyan volt, hogy két minimálbérre, vagy akár jövedelem igazolás nélkül, csak fedezet alapon adtak tíz millió Forintot. Az értékbecslők úgy becsülték fel az ingatlanokat, hogy előtte megkérdezték, mekkora érték kell ahhoz, hogy átmenjen a kölcsönkérelem a bírálaton és véletlenül pont annyi lett. Így lettünk mi, magyar emberek beetetve. A végeredmény 900.000 (!) devizában nyilvántartott kölcsön felvétele lett, ingatlan vásárlásra, autóra, szabadnak nevezett felhasználásra.(például a lakáscélú forintkölcsön kiváltása is ilyen volt) Meg befektetési célra is, mert voltak forgalomban olyan befektetési termékek, amik ígéret szerint a hitelkamat két-háromszorosát tudták hozni.

3. És beüt a krach!

Pár év múlva elkezdett emelkedni a deviza árfolyama és a válságra meg országkockázatra meg minden fittyfenére hivatkozva a bankok elkezdték emelni a kamatokat és a kezelési költségeket meg az árfolyamrést. Hamar kialakult az eredetihez képest kétszeres nagyságú törlesztő részlet. Meg az a helyzet, hogy hiába fizette az adós a megemelkedett részleteket, a tőke nem csökkent, hanem az eredeti másfélszerese fölé nőtt 7-8 év pontos törlesztés után.

4. Jöttek az adósmentő csomagok.

4.1 Első a kedvezményes végtörlesztés volt, 180 Ft/ CHF árfolyamon egy összegben kifizethette a kölcsönét az, akinek volt ennyi pénze, vagy 3 hónap alatt (!) elő tudta teremteni. Felmerül a kérdés, miért pont 180 Ft-os árfolyam és miért pont 3 hónap. Rossz nyelvek szerint megvolt az a kör, aki előre tudta és így könnyedén kiszállt. Sokan nyomott áron eladták az ingatlanukat, sokan forint hitelt próbáltak felvenni. És persze a bankok nem kartelleztek, csak a bankvezérek együtt reggelizgettek. A forinthitel kamata meg tök véletlenül minden banknál felemelkedett, nagyjából pont ugyanolyan magasra.

4.2 Második adósmentő csomag

Az árfolyamgátnak elnevezett dolog volt. Ennek az a lényege, hogy a törlesztő részletet 180 Ft/ CHF árfolyamon fixálták Ezt kell minden hónapban megfizetni. De! Azt sokan nem értették meg, hogy a 180 Ft és az aktuális árfolyam közötti rész, amit nem kell kifizetni, az egy másik kölcsönbe kerül, amit gyűjtőszámlának neveznek és 5 év után azt is el kell kezdeni fizetni. Állítólag a kamatát a bank és az állam fizeti 5 évig, aztán ki tudja mi lesz.

Kérdés, hogy az árfolyamgátba belépők közül hányan értették meg ezt az egészet és hányan csak annyit, hogy ha ezt most aláírják, akkor kicsit kevesebb lesz a törlesztő részlet.

Kérdés, hogy az 5 év lejárta után hány árfolyamgátas adós fog rácsodálkozni majd arra, hogy kéne fizetni a gyűjtőszámlahitelt is.

4.3 A Nemzeti Eszközkezelő

Véleményem szerint az egyik eredményes adósmentő módszer lehetne, ha nagy tömegben működne.

Ennek az a lényege, hogy a bedőlt kölcsönöket követelésvásárlás formájában, az Eszközkezelő a banktól megvásárolja az eredeti kölcsönösszeg 10-30 %-áért (bedőlt követelések megvásárlásánál ez a kialakult árfolyam) , ezzel az adósság a banknál megszűnik, a fedezet ingatlan tulajdonjoga az Eszközkezelőé lesz. Majd az adósnak bérbe adja az ingatlant jelképesnek tekinthető bérleti díjért. Pár év bérlés után az adós visszavásárolhatja az ingatlant az Eszközkezelőtől, nem tudjuk milyen áron. Nem tudjuk, meddig marad a bérleti díj ilyen jelképes.

A megoldás jó lenne, de a gond vele azzal kezdődik, hogy nagyon szigorúak a bekerülési szabályok és a bank is beleszól, melyik adóst engedi a programba. A bekerülés csak lakáscélú kölcsönnel lehetséges, nem engedik be a szabad felhasználásúakat, nem működik az autókölcsönökre és a személyi kölcsönökre. Az Eszközkezelő a felállítása évében 8 (!) sikeres ügyet bonyolított, a második évben 300 körül, állítólag "nem volt rá érdeklődés..."

4.4 Az ócsai lakóparkra mint a devizahiteleseket segítő eszközre nem akarok itt betűt pazarolni, meg minősíteni sem, szerintem ez a dolog nem a devizahitelesekről szólt. Legalábbis ezen a területen hatást nem ért el.

5. Ezzel elérkeztünk napjainkig.

A most zajló folyamatnak a kormány a szépen hangzó "bankok elszámoltatása" és a "devizahitelek kivezetése" címet adta. Mi is történik most?

5.1 Első lépésként a Kúria (a Legfelsőbb Bíróság mostani neve) jogegységi határozatot hozott arról, hogy a devizahiteles szerződésekben az egyoldalú kamatemelések és az árfolyamrés alkalmazás tisztességtelen. Emiatt minden szerződés EGÉSZÉBEN SEMMIS lett volna a bíróságon, ami ellen per folyik vagy ezután beadják. Ez az adósoknak jó lehetett volna, mert a semmis szerződést forint alapon kellett volna elszámolni.

5.2 Azért, hogy ez mégse történjen meg, a kormány meghozta az adósmentőnek nevezett(valójában bankmentő) törvény első részét, amely 

- felfüggesztette a folyó 12.000 devizahiteles pert, nehogy végigmenjen és mind megnyerjék az adósok

- megakadályozta, hogy ebben a két témában új kereseteket adjanak be, úgy hogy azokat a pereket is is felfüggeszti

- adott a bankoknak másfél évet, hogy kiszámítsák és visszatérítsék az ebből származó túlfizetéseket az adósoknak

- a média arról zengedez, hogy ez milyen jó, mert 30 %-kal csökken a tőke és a törlesztőrészlet

- a valóságban 15%-nál nem lesz nagyobb a csökkenés és a tőkét nem fogja érinteni, mert a költségekből írják jóvá

- pénzt folyamatban lévő hitelből senki nem kap, legfeljebb aki már végtörlesztett vagy lejárt a futamideje

Nem rendezte a törvény azt a kérdést, AMI A CSALÁS LÉNYEGE:

- ez nem devizakölcsön volt, hanem DEVIZÁBAN NYILVÁNTARTOTT

- vagyis jogtalan a követelésnek az a része is, ami a deviza árfolyamának megemelkedéséből ered

- ez teszi ki a többlet költségek 80 %-át

- ezt a kormány és a bankok ki akarják fizettetni az adósokkal

- a devizahitelek kivezetése alatt a kormány azt érti, hogy mostani árfolyamon átszámolják a nemlétező deviza tartozást forintra

5.3 Nem mellesleg a folyamatban lévő és az ezután beadandó pereket igyekszik a törvény megnehezíteni adminisztratív akadályok felállításával.

Kilátásba helyezi a felfüggesztett végrehajtások újraindítását és a kilakoltatási moratórium megszüntetését.

Összességében fenyegetett helyzetbe hozza az adósokat, majd csiribú-csiribá, bedobja a végső megoldást:

Aktuális árfolyamon akarja a folyó kölcsönöket forintkölcsönökre átfinanszíroztatni, vagyis új forintkölcsön szerződést létrehozatni az adós és a bank között.

6. Mi lesz ennek a hatása?

Térjünk vissza a matekhoz. Emlékeztek a példára?

8 évvel ezelőtt felvett 10 millió Forint kölcsönösszeg CHF nyilvántartással 20 évre, havi 80 ezer törlesztő, összesen 19.2 millió visszafizetése volt az adós szándéka.

Ehelyett már havi 160 ezret fizet, eddig már megfizetett 8 milliót, a maradék tartozása a bank szerint ma 20 millió. Ha így fizetné tovább a 240 hónap hátralévő részét, összesen 40 milliót fizetne ki az adós. Ez már önmagában szép és erre mondja a bank, hogy ne idegeskedj, mert ezzel minden oké, törvényes, szabályszerű.

Tegyük fel hogy az elszámoltatásnak nevezett fázist végrehajtják, akkor a jelenleg nyilvántartott 20 milliós tartozás lecsökken(legyünk optimisták) 16 millióra.

És most jön a kormány tegnap bejelentett utolsó lépése, hogy ezt a 16 milliót forint kölcsönné alakíttatja át az adóssal és a bankkal.

VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!!

Ha ez sikerül, akkor a piacon jelenleg elérhető legjobb kölcsönfeltételeket nézve további 17 évre jelent fix 128.000 Ft részletet. És ez a legjobb, mert ebben 30% állami támogatás van, amit mindenki nem fog tudni elérni. 

Vélhetően tömegében nem lesz ilyen kedvező a kiváltó kölcsön. Az egyik devizahitelezésben érintett kereskedelmi bank már ki is adta a szabályait. Változó kamatozású kiváltó kölcsönben gondolkozik, 6 osztályba sorolja az adósokat. A kölcsön kamata a mindenkori jegybanki alapkamat+ a kamatfelár lesz, amely adós osztályonként változó mértékű. Ez a kamatszámítás jelentős kamatkockázatot jelent, mert a jegybanki alapkamat mostani alacsony szintje valószínűleg nem tartható sokáig.

De ha a legjobb kiváltó kölcsönt veszem példának, az állami támogatásos fix kamatozásút, akkor is a példában szereplő adósunk futamideje eddig eltelt 8 év+ezután 17 év = 25 év lesz . 

Forintban eddig megfizetett 8 milliót, innentől még fog 26 milliót, összesen 34 millió forintot. 10 milliós tőkére, 25 év futamidőre.

A ma elérhető legjobb kiváltó kölcsönnel számolva, tehát sokak számára ennél rosszabb kondíciók adódnak.

Kérdés, hogy a kiváltó kölcsönhöz lesz-e 2 db adós aki nincs a KHR listán?

Kérdés, hogy kettőjüknek lesz-e nettó 280 ezer Ft igazolt jövedelmük?

Kérdés, hogy az a fedezet ingatlan, amire 8 éve megkapták a 10 millió eredeti kölcsönt, ér-e annyit, hogy a bank 16 milliót adjon rá. Ha pedig nem, lesz-e megfelelő pótfedezet?

Kérdés, mi lesz azzal a vélhetően nem kevés számú devizahitel károsulttal, akiknek ezek a feltételek nem állnak össze?

Kérdés, hogy mi, adósok, akarjuk-e ezt?

Pedig aki beletörődik abba, hogy a kormány megoldja a dolgot, annak ez a legjobb forgatókönyve. Ennél van rosszabb meg sokkal rosszabb.

7. A deviza nyilvántartású kölcsön hibái, vagyis mi az, amivel meg tudjuk támadni a bíróság előtt

Álláspontunk szerint ez a "devizában nyilvántartott kölcsön" nevű konstrukció egy hibás és törvénytelen banki termék.

Sok hibája van, párat vegyünk sorra:

7.1 Törvénybe ütközik.

A vonatkozó magyar törvények, a Polgári törvénykönyv (Ptk) és a Hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény (Hpt) megfogalmazza a kölcsön fogalmát az alábbi kritériumokkal:

A kölcsönnek kell hogy legyen egy írásban meghatározott tőkéje, amelyet a kölcsönt nyújtó az adós rendelkezésére bocsájt. 

Ebben a termékben az adósnak forintot adtak át, ennek ellenére a szerződés szerint a kölcsön tőkéje egy deviza összeg lett, amit úgy kreáltak, hogy az átadott forintot megszorozták egy közeli napon érvényes deviza árfolyammal. És a későbbiekben úgy kezelik ezt a deviza összeget, mintha a tőke lenne, pedig nem lehet az, mert NEM ADTÁK ÁT.

A kölcsönnek törvény szerint van egy meghatározott kamata, amit a tőke százalékában éves kamatlábként szokás megadni. Ez lehet fix kamat, vagy változó. De ha változó, akkor a változást többnyire egy mindkét féltől független irányadó kamathoz kötik, vagy igen részletesen meg kell határozni, hogy a kamat változtatása milyen változás miatt milyen mértékben történhet. 

Ezekben a szerződésekben voltak a kamatváltoztatást megengedő pontok, de ezekben nem volt meghatározva az, hogy pontosan milyen tényezők mekkora elmozdulása a kamatra milyen hatással van.

Például megfelelő lett volna az, hogy "ha a svájci jegybank a CHF alapkamatát 10 százalékponttal növeli, akkor ezen szerződés ügyleti kamata 5 százalékponttal emelkedik a következő hónap első napjától"

Ehelyett jellemzően ilyen szöveg szerepelt: "a nemzetközi finanszírozói környezet változása esetén a kamat emelkedhet"

A valóságban volt is olyan helyzet, amikor a CHF irányadó kamata lefelé ment, a magyarországi bankok meg lazán kamatot emeltek.

Ez jól mutatja, hogy a kamat meghatározása, emelése azon túl hogy jogtalan volt, belső banki szempontok szerint(ex has) történt.

Ezekben a szerződésekben szerepel az ügyleti kamaton kívül egy tőke %-ában meghatározott költségelem, amelyet kezelési költségnek neveznek. A nemzetközi banki gyakorlat ezt nem ismeri, nem tudjuk, hogy ezért a bank mit szolgáltat. Persze ez is devizában felszámolva. Vagyis ezekben a szerződésekben a kamatteher két komponens összege: Kamat+kezelési költség.

Törvényi és a józan ész által megkívánt feltétel az, hogy a szerződésből legyen meghatározható az az összeg, amelyet az adósnak összességében meg kell fizetnie. Ezekből álláspontunk szerint nem lehet meghatározni.

7.2 A szerződés létrejövetelének kétségei

Ezeknek a szerződéseknek a szövege az adós számára nem érthető és nem értelmezhető. Maga a banki okirat is két részből tevődik össze, az általános szerződési feltételekből és a speciális részből. Az ÁSZF-et az adós 99 %-ban nemhogy nem ismerte meg, soha nem is látta. Emiatt kérdésessé válik maga a szerződés érvényes létrejöttének a lehetősége is. Ha ugyanis van ÁSZF, ami az egyedileg nem tárgyalható és nem változtatható feltételeket tartalmazza, akkor csak úgy válhat részévé az ügyfél szerződésének, ha írásban elismeri, és létezik egy olyan ÁSZF példány, amit oldalanként szignóz, ezzel igazolva a megismerést. Írásbeli nyilatkoztatás az ÁSZF megismeréséről többnyire volt a szerződésben, szignózás értelemszerűen nem. Hiszen az adós valójában nem látta az ÁSZF-et, csak aláíratták vele hogy megismerte. Sok jogász szerint emiatt a szerződések nagy része létre sem jött. Hasonló természetű probléma, hogy az ÁSZF-be tett a bank olyan pontokat, amelyeknek a speciális részben lett volna a helyük, mert normális esetekben ezeket egyedileg tárgyalják meg, például a kamat mértéke.

A szerződések egyedi okirati része is blanketta szerződés volt, amelybe csak az adósok és egyéb kötelezettek adatait szerkesztették bele, minden más változtathatatlan volt benne, holott normális esetben ezek egyedileg megtárgyalt feltételek.

Civilizált helyeken az ügyfélnek készítenek terméket, egyedi szerződést, ebben az esetben itt a termékhez kerestek ügyfelet-eszi, nem eszi, nem kap mást alapon. Vagyis az adósnak csak az volt a választási lehetősége, hogy aláírja úgy az előre legyártott szerződést ahogyan van, vagy nem írja alá és akkor nem kap kölcsönt.

7.3 Közokiratba foglalás visszásságai

A szerződéseket közjegyzői okiratba is foglaltatták. Ez is a bank által előre legyártott formula volt, amelyet átküldtek a közjegyzőnek, ő legfeljebb ellenőrizte a személyes adatokat, kinyomtatták és felolvasták a kötelezetteknek. A közjegyzőknek a közjegyzői törvény szerint meg kellet volna győződni arról, hogy a kötelezettek megértették-e, mit vállaltatnak velük. Álláspontunk szerint ez szinte soha nem történt meg, noha az adósok nem kis pénzt fizettek ki a közjegyzőnek a közreműködésért.

Ez az egész közjegyzői eljárás csak arra volt jó, hogy a közjegyzői okiratba foglalt szerződés a bank általi felmondás esetén bírósági eljárás nélkül végrehajthatóvá teszi a követelést, ha a közjegyző végrehajtási záradékkal látja el az okiratot.A fentiekből következően itt jön a legfontosabb hiányosság, amit a jog akarathibának nevez.

7.4 Az akarathiba

A létrejött szerződésnek a Ptk szerint a felek kölcsönös és egybehangzó akaratát kell kifejeznie.

Álláspontunk szerint az adós akarata nem ennek a szerződésnek a létrehozására irányult. A szerződés lényegét nem ismertették meg vele, elhallgatták előle a valós tulajdonságokat, főleg ami a kamat és árfolyam kockázatokat illeti.

Az adós akarata az volt, hogy kölcsönt szeretett volna valamilyen célra és emiatt felkereste a bankot vagy annak képviselőjét. Megadta a bírálathoz szükséges jövedelem és fedezet adatokat, nyilatkozatokat és igazolásokat. A bank minősítette az ügyfelet jövedelem szempontjából, amelynek lényege az volt, hogy az adósok jövedelme az igényelt kölcsönösszegből és futamidőből kiszámított törlesztőrészlet kifizetésére elegendő lesz-e.

Nagyon fontos rögzítenünk azt, hogy a bank tudta azt, hogy az adós jövedelme Forintban van, pontosan mennyi és ezt hasonlította az értékelés napján forintban számolt törlesztőrészlethez.

Kérdés tehát, hogy ezek után az adósnak ki kell-e fizetnie a duplájára vagy többre emelt törlesztő részleteket, hiszen soha nem állította, hogy erre képes és a bank sem erre minősítette, noha lehetősége volt rá. Kérdés, hogy ki kell-e fizetnie az eredetileg kalkulálthoz képest várhatóan dupla végösszeget, amelynek igazi értéke nem számítható ki.
Jogilag úgy is lehet ezt értelmezni, hogy az adós számára lehetetlenné vált a teljesítés.

A fedezettel ugyanez a helyzet. A fedezet értékét a bírálat napján forintban számolt tőke értékéhez viszonyították és megállapították hogy elegendő. A bank óriási szakmai hibát követett el, mert ez fedezetlen kölcsönök százezreit hozta létre.
A mai napon ugyanis a bankok által nyilvántartott kinnlévőségre az ingatlanok jelenértéke NEM NYÚJT FEDEZETET.

Ha valóban előállt volna mára ez a helyzet, a bankok, a könyvvizsgálóik, a független fedezet értékelők és az anyabankok nagyon gondterheltek lennének. De valamiért nem azok. A könyvvizsgálók sem. 

Kérdés, hogy vajon nem azért nyugodtak-e a fedezetlenség ellenére, mert a ma devizából származtatott adósságállomány csak egy MESE HABBAL? Vagy még az ellenkezője sem igaz?

Kérdés, hogy lehet-e az adósokat ezért fedezetpótlásra kötelezni, hiszen az értékelést és a minősítést a bank végezte, a döntést is a bank hozta meg? Ugye nem.

7.5 A tájékoztatás vagy a hiánya

Az adós a kölcsönkérelmében egy igényelt forint összeget jelölt meg és a bank a minősítés után leírta a jóváhagyás tényét, a kalkulált havi törlesztő részletet forintban és a jóváhagyott futamidőt hónapban vagy évben. Ha ez egyezett a kérelemben foglaltakkal, akkor az adós joggal hitte, hogy azt kapja, amit igényelt.

Ezt az adós (a tőle nem is elvárható) jogi és pénzügyi szakismeret hiányában csak a magyar nyelv általános jelentéstartalma és eddigi tapasztalatai alapján értelmezhette:

Kap kölcsön ennyi forintot, havonta annyi törlesztő részletet kell x hónapig fizetnie. és akkor a tartozása hónapról hónapra kisebb lesz és az x hónap letelte után elfogy. 

Számára eddigi tapasztalata alapján nem volt feltételezhető és értelmezhető, hogy a "deviza alapú" vagy a "devizában nyilvántartott" kifejezés milyen tulajdonságot takar. 

Nem feltételezhette, hogy a törlesztő részlet rövid idő alatt a duplájára vagy többre mehet fel. 

Nem feltételezhette, hogy a havi részlet szorozva hónapok számával itt nem adja meg a visszafizetendő összeget, mert ennek a duplája vagy több is lehet.

Nem volt feltételezhető az adós számára az sem, hogy rendszeres, szerződés szerinti törlesztés ellenére a tartozása nem csökken, hanem nőni fog, pár év alatt megduplázódik.

Számomra dühítő, amikor bankárok mostanában azzal védekeznek, hogy "senkinek nem tartottak pisztolyt a fejéhez", hogy a deviza alapú konstrukciót válassza.

Nem hát, csak úgy tájékoztatták, sőt meggyőzték azzal az érvvel az adósokat, hogy ennek devizás fajta kölcsönnek kevesebb a törlesztő részlete, ugyanez forint alapon másfélszer ennyi lenne. Miért választották volna a közölt adatok alapján a rosszabbat?
A szerződésekben többségében bennlévő, devizakockázatról szóló pont nem volt alkalmas arra, hogy egy laikus ügyfélnek értelmezhető legyen.Többnyire pár sorban le van írva, hogy ennek a szerződésnek devizakockázata van.

Szó nincs arról, hogy ez azt jelentené, hogy a törlesztő részlet a duplájára mehet. Sem arról hogy a tőke nem fogy, hanem nő normál fizetés esetén. Sem arról, hogy a több mint a dupláját kell visszafizetni annak, ami a közölt számokból normál értelmezés szerint adódik.(törlesztőrészlet X törlesztések száma)
Azzal, hogy a bank vagy a képviselője nem tárta fel a laikus adós számára a kockázatok természetét, azok mértékét és hatását, megtévesztette őt és szándékosan úgy befolyásolta a döntését, hogy a deviza alapú konstrukciót válassza. Ez bizonyítható a bankok marketing és oktatási anyagaival, amelyeket reklámokban, képzéseken, ügyféltájékoztató kiadványokban megjelenítettek.  

Ha a bank tisztában volt azzal, hogy ez a termék ilyen kockázatot hordoz, és ennek ellenére erről nem adott tájékoztatást, akkor álláspontunk szerint szándékos BŰNCSELEKMÉNY volt létrehozni a szerződést ebben a formában.

Ha nem volt tisztában vele(ezzel szoktak védekezni), akkor szintén az a kérdés, hogyan vállaltathatott be az adóssal ismeretlen mértékű kockázatot és saját maga is hogyan vállalhatta. Ha ekkora szakmai hibát vétett, akkor ennek a felelősségét a banknak kell viselni és semmiképpen nem az adósra hárítani.

Felmerül a banki legfelsőbb vezetés személyes felelőssége.
Összegezve tehát megállapítható, hogy a hitelfelvevő a tőle elvárható gondosság elvét nem sértette meg azzal, hogy a bank igazolható tájékoztatását figyelembe véve a devizában nyilvántartott kölcsönt választotta, hiszen ez tűnt a racionális döntésnek.

8. Végkövetkeztetések

A bank viszont már a termék létrehozásával többszörösen törvényt sértett. Ugyanígy az ügyfélnek adott hiányos vagy semmilyen tájékoztatással, a termék kockázatainak elhallgatásával.
Egyértelmű, hogy a bank erős nyomást gyakorolt az ügyfelekre a devizában nyilvántartott adósság létrehozására.
Más ok nem vihette a bankot erre, mint a várható extraprofit realizálásának a szándéka.
A kormányok intézkedései nem vezettek eredményre. A 2014 őszi intézkedések, az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelés tisztességtelenségének kimondása pozitív lépés. 
Ezeknek a kiszámíttatása és jóváíratása az adósok számláján rendezi a túlfizetés kb 20%-ának a sorsát. 
De a legnagyobb költségnövelő tényezőt, a deviza nyilvántartást nem érinti. Ez azt jelenti, hogy az adósok továbbra is elszenvedik a többletköltségeknek több mint 80%-át.
A devizahitelek kivezetése nevű intézkedés, amely ezt a horribilis túlfizetést most kiváltaná Forint kölcsönre, végleges és visszavonhatatlan veszteséget okozna a devizahiteleseknek.
A szerződések megkötését és tartalmát érintő jogi hiányosságok, különösen az akarathiba és a kockázatfeltárás hiányosságai bíróság előtt feltárhatók és bizonyíthatók.
Érdemes tehát egyénileg indított perben ezt megkísérelni és jogkövetkezményként a Forint alapú elszámolást megjelölni.


Tóth Sándor
devizahitelfelszamolas@gmail.com       20/ 9473 626